„Anya, ma Póni úr is velünk eszik!” – mondja a négyéves az üres székre mutatva. A képzeletbeli barátok sokak gyermekkori társai, de vajon aggódnunk kell-e emiatt szülőként?
A gyermekkori képzeletbeli barátok jelenléte a pszichológia szerint teljesen normális és egészséges része a gyermeki fejlődésnek – még akkor is, ha ezt számos szülő aggasztónak találja. A legtöbb kutatás azt mutatta ki, hogy nincs aggodalomra ok, sőt, a hét év alatti gyermekek több, mint felének van ilyen társa.
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix
Egy ilyen cimbora sokféle formát ölthet, lehet az egy plüssállat vagy játék, de lehet egy láthatatlan ember, négylábú vagy varázslatos lény is. Annak ellenére, hogy nem tűnik természetesnek, ha a gyermekünk olyan „valakivel” beszélget, aki ott sincs a szobában, számos előnye van a képzeletbeli pajtásnak.
Magasabb szintű társadalmi kogníció, vagyis a másokkal kapcsolatos információk jobb feldolgozása
Közvetlenség
Nagyobb kreativitás
Jobb megküzdési mechanizmusok pl. stresszhelyzetekben
Magasabb szintű érzelmi érettség
Összehasonlítva az ilyen baráttal rendelkező és nem rendelkező csemetéket, a kutatások alátámasztották, hogy nincs köztük különbség a családi hátteret, személyiségvonásokat, a valódi barátok számát és az iskolai teljesítményt nézve. Ez azért fontos, mert korábban a mentális egészség deficitjének jelzéseként gondoltak a kitalált barátokra, de szerencsére ez a gondolkodás mára már túlhaladottá vált.
Hogyan reagáljunk szülőként?
Amikor a gyermekünk elmeséli nekünk a kitalált cimborát, vagy be is mutatja őt, érdeklődjünk felőle. Kérdezzük meg, mi a hobbija, milyen jellemvonásai vannak, és azt is, hogy miről szoktak beszélgetni, miben segíti őt a képzeletbeli barátjuk? Amikor azonban úgy látjuk, hogy ez a barát esetleg káros, követelőzik, és a csemeténk hajlamos őt okolni a hibákért, amit elkövetett, meg kell húznunk egy határt. Ennek nem az a módja, hogy kijelentjük: „Tudom, hogy te csináltad!”, hanem meg kell értetnünk a gyermekkel, a baráttól sem tűrjük el az effajta viselkedést.
Orvoshoz akkor érdemes csak fordulni, ha a gyermek viselkedésében drasztikus változások történnek, ha a barát hirtelen agresszív, félelmetes lesz. Ilyen esetben érdemes felkeresni egy mentálhigiénés szakembert.
Mikor nőnek ki belőle?
A legtöbb gyerek tudja, hogy kitalált barátja csak a fantáziájának szüleménye, így nem kell aggódnunk azon, hogy esetleg nem tudja majd megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Nagyjából hétéves korukig szoktak róluk rendszeresen beszélni, de olyanról is beszámoltak már, hogy 12 éves korú gyermeknek is jelen volt még a képzeletbeli cimborája.