A kedvenc ételeinket sokszor a kényszer szüli, amikor tetemes teendőink között gyorsan össze kéne dobni valamit ebédet – ha más nincs, akkor a kamrában régóta sorára váró kelbimbóból. Ilyenkor pedig olyan rejtett kreativitás képes felbukkanni elménk mélyéről, amellyel még ebből a népszerűtlen zöldségből is mennyei étket rittyentünk.
A friss, vagy kiolvasztott kelbimbókat félbevágjuk, és némi víz társaságában 200 fokos sütőben, légkeveréses funkción megpárolunk. Amikor már puha a kelbimbó, közé borítjuk a lecsepegtetett babot, vagy csicseriborsót – ki mit szeret (én személy szerint inkább egy jó vörös babra voksolok). Mindezt megszórjuk apróra tört dióval, sózzuk, és némi olajban átforgatva az egészet visszatesszük a sütőbe, hogy egy leheletnyit megpiruljon. Majd az így elkészült, és tálalt elegyünkhöz hozzáadjuk az étel szívét-lelkét: a felkockázott, friss és lédús narancsot.
Hozzáteszem, tovább tartott leírni, mint elkészíteni…
